2014. március 26., szerda

Sümegi vár 1.0

Sümeget, mint birtokot Szent István király adományozta a veszprémi püspöknek 1000 körül. A hagyomány szerint már ekkor állt valamiféle erődítmény a Várhegyen, ahol a templárius lovagok megtelepedtek, és a déli oldalon 1210 körül elkezdték építeni a mai vár alapjait. Persze több elmélet is létezik, van, aki a tatárjárás utánra, 1260-70 tájára helyezi a vár építését, méghozzá Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök személyéhez kapcsolja, de van, aki szerint a Balogh nemzetségből származó Széchy II. Pál püspök idejében, 1263-75 között került sor annak felépítésére. Első említése 1292-ből való, a községről 1340-ben írtak, amikor már temploma is volt. 

Valószínűleg először csak egy lakótorony épült fel, a mai öregtorony elődjeként. A vár többi része a XV. század közepén Unyomi Miklós várnagysága idején és irányításával épült meg. Ulászló egy 1442-es oklevelében azt olvashatjuk, hogy a támadók 1440-ben ostrom alá vették a várat és körülsáncolták. A kutatók arra következtetnek, hogy ez az akkor még nagyrészt beépítetlen Várhegy fennsíkján történt. Bizonyára pont ezen tapasztalatok késztethették Unyomi Miklóst, hogy az egész fennsíkot védőfallal vegye körül. A sümegi vár nagyobb bővítéseit a XV. század folyamán Gathalóczy Mátyás (1440-1457), Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték.
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A vár 1524-ben leírt vártartomány gazdasági és birtokviszonyai a következők voltak: egy várnagy, egy alvárnagy, négy fegyveres őr, hét kapuőrző, egy pék és egy kertész. Hadifelszerelése 4 ágyú, 27 szakállas puska, fél hordó puskapor, lándzsák és nyílvesszők voltak. Először 1544-ben foglalta el a török a várat, de az rövid idő múlva felszabadult. Veszprém várának elfoglalásától, 1552-től, mintegy kétszáz éven át Sümeg volt a püspökség székhelye, ezért Köves András püspök megkezdte az ostrom során megsérült vár felépítését. 1569-ben Giulio Turco olasz hadmérnök Sümeg váráról is készített felmérést, amely pontosan mutatja a vár akkori állapotát. A XVII. század közepén Széchenyi György püspöksége alatt újabb építkezések történtek a várban és a városban. A vesztett szentgothárdi csatából 1664-ben erre visszavonuló török sereg megostromolta a várost, azt elfoglalta és felgyújtotta, a vár is kigyulladt. A vár helyreállítására Sennyei István püspök nevéhez fűződik, aki felépítette a kaputoronynál levő és róla elnevezett Sennyei-bástyát. A város is hamar felépült. Ezekből is láthatjuk, hogy a városnak nem egyszer kellett újjáépülnie. Korabeli iratok igazolják, hogy például az 1700-as tűzvész csak a Ferencesek kolostorát és négy, téglából és kőből épült házat kímélt meg. Ezért a városfalakon belül az újjáépítés során csak kőházak építését engedélyezték, megelőzve azt, hogy hasonló katasztrófák ismét előforduljanak. Ebből arra következtethetünk, hogy a település ezt megelőzően túlnyomórészt nádfedéses vályogházakból állhatott, amely építkezési forma még ma is kiválóan felismerhető a környéken.
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A sümegi vár rekonstrukciójával meglehetősen kemény fába vágtam a fejszémet. Több szempontból is nehéz feladat, ami rengeteg további kutatást fog kívánni. Azért ez a számítástechnikai kifejezés a címben, mert a vár rekonstrukciója kezdeti stádiumban van, tehát sok ponton kell még rajta módosítanom, mire a lehető legközelebb jutok a valószínűsíthető kinézetéhez. Bizonyos tekintetben szerencsés választás volt, hisz a vár falai túlnyomórészt állnak, illetve az elmúlt 100 év műemlékvédelmi munkáinak köszönhetően sok részlete visszaépítésre került. Nem kis erődítményről beszélünk! Legelső lépésként egy 17. századi állapotát próbáltam megragadni. Azért ezt, mert erről az állapotról tudni a legtöbbet. A barokk átépítések jelentősen megváltoztatták az építmény küllemét, ezért nem egyszerű visszafejteni a régebbi korokat. A gondot az jelenti, hogy így a várral együtt a hegy aljában elterülő várost is meg kellett építenem. Ennek kinézetét azonban nem egyszerű dolog rekonstruálni. De nézzük csak meg a vár építésének történetét, és vegyük sorba a még megválaszolásra váró kérdéseket!
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A szabálytalan sokszög alakú vár észak-déli irányban elnyúló tömege a meredek várhegy platójára épült, XV. században épült kaputornyához szerpentines út vezet. A kaputorony falába illesztve Senyei István veszprémi püspök monogramos címere látható 1674-ből, amit bizonyára az 1664-es török ostrom utáni felújításkor helyeztek el. A kaputorony már önmagában kérdéseket vet fel, mivel látható, hogy a jobbra nyíló őrszoba déli falában egykor felvonóhidas gyalogkapu helyezkedett el. Az írásos emlékek alapján olyan meredek volt a felső szakasz, hogy a szekereket kötéllel kellett leengedni. A Sennyei bástya Giulio Turco rajzán még nem látható, ezért minden bizonnyal később, a XVII. század végén építették. Ennek kövei is jelentősen eltérnek a vár többi falazatától. A kaputorony korábbi kinézete nem csak abban a tekintetben kérdéses, hogy mi volt a Sennyei bástya helyén pontosan, hanem abban is, hogy vajon volt-e csapóhíd, vagy portcullis alkalmazva korábban. Ezek eldöntéséhez személyesen meg kell vizsgálnom újra a helyszínen a falakat, illetve szakértői segítségre is szükség lesz.
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A külső kaputoronytól a belső kaputoronyig falszoros fut, melyet délről védőpártázatos fal véd. Ebben máig láthatóak a gyilokjárót tartó gerendafészkek, alul lőrések nyílnak rajta. Az öregtornyot védő nagy bástya támpillérének tövében egy ajtónyílás látható. Ehhez hasonló apróbb részleteket tudatosan nem dolgoztam ki egyelőre, mert szükségem lesz egy újabb helyszíni szemlére, hogy pontosan elkészíthessem ezeket. A belső kaputorony egy gyalogkapuval és egy lovaskapuval nyílik a falszorosba, csapóhídjai alatt 4 méter mély farkasverem tátong.
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A belső kaputoronytól jobbra a fellegvár található, aminek első formája a XIII. században épülhetett. Udvarát délről fal zárja le, melyben félköríves kapu nyílt, amit később befalaztak. Az 1959-ben meglelt Vetési Albert püspök (1458-1468) címerének helye pontosan ez a kapu felett volt. A belső kaputorony mellett nyílik egyből a folyosó, ami a fellegvárba vezet. A folyosó keleti oldalán található a várkápolna, amit 1498-ban Vitéz János püspök építtetett. Az öregtorony északkeleti sarkánál a falszoros keleti falában homokkőből és téglából rakott kút látható. Az öregtorony 3 méter vastag falai szinte teljes eredeti magasságukban állnak. A bejáratával szembeni boltozott ágyúállást a XVI. században, a Nagy-bástya megépítésekor alakították ki. Az öregtorony emeletére csak a fellegvár nyugati oldalán található lépcsőn keresztül lehetett feljutni.
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A belső kaputorony az udvarra néző oldalánál a XVII. században épített barokk lépcső rekonstrukciója látható. Ezt én is a ma látható lépcsőfeljáró alapján készítettem el. A földszinti szobából lehet feljutni a darabontok szobája feletti részre, míg a palotaépület déli helyiségeit egy ajtónyíláson keresztül lehet megközelíteni. Az ún. Hosszú-pincén keresztül a Kis-pincébe, majd a Nagy-pincébe jutunk. A Magas-torony előtti részen lépcső vezet északi irányba a nyugati falszoros töltésének védőfolyosójára. Érdekes, hogy a várfal mentén az északi és nyugati falszorosok ágyúkazamatás megszakításokkal földfeltöltéssel lettek magasított ágyúplatformokká alakítva - ezáltal megszűnt a falszorosok eredeti értelmében vett funkciója. Nem kizárt azonban, hogy eredetileg is ezzel a céllal épültek, és sosem működtek falszorosként.
Sümegi vár - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

Az északi falszoros töltésében egy torony maradványait találták meg, míg az északi és keleti töltés találkozásánál a XVI. században épített Köves-bástyába vezető folyosók találhatóak. A Köves-bástyát 1554-ben emelték, eredetileg kétszintes volt, felső emeletét csak később építették rá, és tetővel fedték be.

A várudvar északkeleti végében egy vízgyűjtő ciszterna került feltárásra, ami fölé eredetileg egy kis kőépületet emeltek. Falainak maradványai máig fennmaradtak. Ezen kívül egy középkori verem és egy vízgyűjtő is előkerült a fennsíkon, ezek korabeli kinézetéről semmit nem tudok, további kutatásokra lesz szükség rekonstrukciójukhoz.
Sümeg - XVII. század - elméleti rekonstrukció - 1.0 verzió

A külső várfalak abban a tekintetben kérdést vetnek fel, hogy a XVII. században pártázatosak voltak-e. A korábbi időkben bizonyára volt védőpártázat a falakon, ami ma nem látható már. Kérdés, hogy az 1600-as években volt-e még szükség rá, amikor a töltések már ágyúplatformokként üzemeltek. Ez további kutatásokat igényel. A falak mögött különböző rendeltetésű helyiségek találhatóak, az ágyúállás előtti részben volt valószínűleg az istálló, felette pedig lakóhelyiségek sorakoztak. Az istálló utáni helyiség később épült az ágyúterem előterévé. A szomszédos helyiséggel együtt a fűtőfolyosóról gyújtották be tűzhelyüket az udvar felé eső következő szoba konyhájával együtt. Itt található a konyha és mellette a sütőház maradványa. A keleti szárny a legfiatalabb, ez nem esett át későbbi átépítésen.
a városfal helyszínrajza - forrás: muemlekem.hu

A Várhegy északnyugati lankáján található az ún. Tarisznyavár, ami valójában a Széchényi György veszprémi püspök által 1656-1658 között építtetett 1100 méter hosszú bástyákkal megerősített kőfal egyik kapujának bástyája, illetve egy kis falszakasz is megmaradt mellette. Ennek a városfalnak több szakasza fennmaradt, illetve egyik bástyája egy épület részeként látható ma. Miután 1700-ban a város nagy részét tűzvész pusztította el, a falakon belül a 18. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Központjában az 1649 után épített és 1724-1733 között jelentősen kibővített, Sarlós Boldogasszonynak szentelt, ferences kegytemplom és kolostor áll, valamint az 1748-1753 között Padányi Biró Márton veszprémi püspök által kiépített palota épületei. Ezek még nem álltak akkor, amely időszakot választottam a rekonstrukcióhoz, de egyes források szerint már akkor is állt püspöki lakóház Sümegen. A XVII. században felhúzott épületet feltehetőleg a ferences kolostor alapítója és a vár átépítője, Széchényi György emeltette. Ez a kb. 8x26 méteres, emeletes, egytraktusos épület lehetett a magja a mai palota nyugati szárnyának. Keletre, a XVI. században alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a 18. században épített váristálló. Rekonstrukciómon ez az épület még nem szerepel. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. Tizenhárom Város városrészben áll a plébániatemplom. Mivel a falakon kívül eső városrészek pontos kiterjedéséről nincsenek ismereteim, ezeket a részeket szórványosan beépített szérűskertekkel, parasztházakkal ábrázoltam. A későbbiekben a kutatások alapján változtatok majd ezen is.
Sümeg a 19. században

A Rákóczi-szabadságharcban a vár és a város jelentős szerepet játszott, a kuruc katonaság központja volt, ezért az osztrákok 1713-ban felgyújtották, és nagy részét lerombolták. A vár régészeti feltárása Kozák Károly régész, helyreállítása Koppány Tibor építész vezetésével 1957-64 között történt meg az OMF költségére, ekkor tisztázták alaprajzi elrendezését, építési korszakait. 
Köszönet Horváth Zsoltnak a térképek terén nyújtott segítségéért!

Források:

Koppány Tibor - A sümegi vár régészeti feltárása és romvédelme 1957 és 1965 között

Gerő László: Várépítészetünk

varak.hu

muemlekem.hu


2014. március 12., szerda

A várpalotai Thury-vár rekonstrukciója

Várpalota vára a Balaton és a Velencei tó között fél úton, a Bakony lábánál elterülő lápos, ingoványos területen épült fel a Székesfehérvárról Veszprémbe tartó fontos útvonal közelében. A középkorban csak Palota néven említett vár építésének előzményei a közelben fekvő Bátorkő várával kapcsolatosak, hisz az azt birtokló Újlaki család a 14. században kényelmesebb és tágasabb várat akart építeni magának. 1397-ben említi először oklevél. Az elkövetkező évszázadokban többször átépítésre és bővítésre került az épület, de jelen cikkben nem áll szándékomban ebbe részletesen belemenni, mivel elkészült rekonstrukcióm Giulio Turco itáliai hadmérnök 1572-es alaprajza alapján készült.


Az Angellini és a Turco féle rajzok és a régészeti feltárások eredményeképp tudjuk, hogy a Hősök terén álló szabályos, négyszögletű, belsőtornyos vár körül a XVI. században palánkfal húzódott, amin belül 20 méter széles ellenlejtős vizesárok volt. Ez a vár mögötti völgyből kapta a vizét. Valószínűleg a talaj lejtése miatt volt szükség a déli oldalon a félköríves támfal megépítésére. A várárkon belüli külső falak és az azt tagoló kerek tornyok és rondellák, illetve a kaputornyot védő barbakán ma már nem állnak. A gyaloghíd és a kocsi híd között ábrázolt fal minden bizonnyal a zsilipet foglalta magába. A kaputorony délkeleti sarkában ma is látható a felvonóhíd láncainak kőbe vésődött nyoma. A vár négy tornyából csak kettő maradt fenn, de a közelmúltban felújították az épületet és a hiányzó két torony is pótlásra került egy bizonyos magasságban. A tornyokat összekötő falak helyenként 5 méter vastagságúak. A kapuház feletti rész XVIII. századi eredetű, a palota többi része különböző rendeltetésű helyiségeket és épületeket rejt. Az eredeti palotaépület a mai déli szárny földszintjén, annak keleti részén helyezkedett el, ettől északkeletre pedig a várkápolna található.



Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014

A 60-as évek régészeti kutatásai a falazatok mögül és alól az eredeti palota együttes négy épületét szabadították ki, ezek egy méterrel mélyebb járószinttel rendelkeztek. A palotaépület a mai várfalon kívül is folytatódott a Szabadság tér irányába, ez a része még nem került feltárásra. A kiszabadított termekben talált leletek közül a legnagyobb jelentőségű a palota ülőfülkés ablaka, amelynek káváját egyik oldalon egy nőt, a másikon egy férfit ábrázoló, gyönyörű, színes falfestés borít. A terem többi falfelületét is freskók borították, ebből töredékek maradtak fenn.


Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014

A vár rekonstruálásánál jelentős problémát jelentett a szocialista érában elkövetett barbár és szakmai hozzáértés nélküli átépítés. Nem csak jelentős részek elbontása történt meg előzetes régészeti vizsgálat nélkül, de ugyancsak bármilyen régészeti szakvélemény kikérése nélkül a vár falában a XVIII. században létrehozott ablaknyílásokba XVI. századi ablakkereteket raktak, míg a valóságban nem is voltak ablakok azon a részen az említett korban. Ezzel a tematika nélküli átépítéssel sikeresen összezavarták a vár falainak korokra levetített értelmezhetőségét. Még szerencse, hogy találtam erről bővebb leírást.

Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014

A régészeti leletek és történelmi hagyatékok vizsgálata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Palota nem csak egy pusztában álló vár volt, de kellett, hogy legyen egy kisebb település is a vár közelében, ami már a 14-15. században minden bizonnyal létezett. Rekonstrukciómban ezt nem ábrázoltam, csak pár leégett romos házzal érzékeltettem. Ennek a településnek a pozícióját és méretét meghatározni jelenleg nem tudjuk, így nem láttam értelmét a rekonstrukcióba való belefoglalásának.


Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014


A Turco féle rajz magyarázattal

Azért választottam az 1569-es ostrom utáni állapotát az építménynek a rekonstrukcióhoz, mert egyrészt erről az állapotról van meg a leginkább részletes rajz, másrészt az ostromban megkopott vár sokkal életszerűbb képet ad a valóságról, mint egy "ép" vár. A valóságban a legritkább esetben volt egy középkori épület ép és hibátlan. A viharos évszázadok alatt komoly amortizáció ment végbe az épületeken, ezért ugyanúgy, ahogy napjainkban is van sok épület esetében, a várak egy része mindig sérült, vagy romos állapotban volt, míg más részei fel voltak állványozva, javítás folyt rajtuk. Egy ilyen állapotában sokkal életszerűbb kép kapható a műemlékről. Továbbá Turco rajza is romos állapotában örökítette meg a várat - minden bizonnyal a helyreállítás és fejlesztés lehetett a rajz elkészültének elsődleges oka. Az egyik oldalon például palánknak ábrázol egy falszakaszt, ami minden bizonnyal az évekkel azelőtti ostromokkor elpusztult kőfal lehetett, és a palánk annak hevenyészett pótlásaként fogható fel. Az Angellini által ábrázolt trapéz alaprajzú külső palánkfal - egyfajta huszárvár Turco rajzán már nem jelenik meg, ezért azt feltételeztem, hogy addigra elpusztulhatott. Ezért ábrázoltam ezt a palánkot felégetett, foghíjas és romos falként.


Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2013 (korábbi verzió)

A négy tornyot azért ábrázoltam különböző állapotokban, mert így jobban látható a felépítése. Eredetileg fából készült védőfolyosó vette körbe a tornyok tetejét, amit egy gúla alakú tető fedett. A ma nagyméretű ablakként felfogható nyílások a tornyokon valójában erre a védőfolyosóra nyíló ajtónyílások voltak. A romos tornyokon látszik a még kiálló gerendákból, hol futott a folyosó.

Forrás:
Várnai Dezső: Várpalota várának építkezési korszakai (Magyar Műemlékvédelem V. 1967-68 (Bp. 1970)
László Csaba: Újabb kutatások a várpalotai várban
Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota (Magyar Műemlékvédelem V. 1967-68 (Bp. 1970) IV. 71.8
Dr. Antal József: Várpalota várai (kézirat)

2014. március 11., kedd

Tátika várának rekonstrukciója

A Zalaszántó község határában található 413 m magas hegy tetejére épült a kelet-nyugati irányban nyújtott, szabálytalan alaprajzú Tátika vára. Nevét a Tátika nemzetségről kapta, melynek sarja volt Tádé, aki 1246-ban elpusztított egy Zala megyei Erek nevű települést, amin történetesen Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök kúriája is állt. Az ezt követő per eredményeképp szerezte meg a püspök a területet, ahol 1246-ban kezdte el építeni Tátika alsó várát, mely nem azonos az ebben a cikkben tárgyalt várral.


A XIV. századtól már nem különböztetik meg okleveleink alsó és felső Tátika várát. Az építmény birtokos váltásairól és ostromairól írni nem célom ebben a cikkben, elég annyit megemlítenem, hogy a török 1589-ben feldúlta és kirabolta a várat, 1592-ben pedig már "castrum dirutum" azaz romos vár néven említik. 1713-ban Mercy császári tábornok hadgyakorlat címén felgyújtatta és földig romboltatta.
Tátika vára a XV. század végén - elméleti rekonstrukció 2013

A vár keleti részén épült meg a 2 méter falvastagságú öregtorony, ami 9x11 méter alapterületű. Legépebben az északi falhoz épült épületek falmaradványai és alsó helyiségeik dongaboltozata maradt fenn. Az alsó falvonulat maradványaiból arra lehet következtetni, hogy a várba tartó út egy fal szoroson haladt keresztül eredetileg. Ezt a fal szorost én nem ábrázoltam a rekonstrukciómban eddig, mert helyzete további kutatásokat igényel. A jövőben ezen is fogok fejleszteni. A fal szorost és a várat övező palánkból épült huszárvárat Gulio Turco hadmérnök 1569-es rajzáról ismerjük, de az eredeti rajz elveszett, ennek csak másolata maradt fenn, így nehéz beazonosítani az ábrán látható épületeket a rekonstrukcióban láthatóakkal.


Tátika vára a XV. század végén - elméleti rekonstrukció 2013

Tátika várának építőanyaga helyben bányászott bazalt, míg a boltozatok bazalttufából, a finomabb faragott részek homokkőből készültek. Ezek minden építési periódusban megtalálhatóak, csupán a habarcs összetétele változott a korokkal. Egyes helyeken ajtók és ablakok nyílásai is megfigyelhetők a rom falazatán. A vár pontos kinézetét sajnos lehetetlen rekonstruálni a rendelkezésre álló adatok alapján, de megpróbáltam a kor analógiái alapján a lehető legvalószínűbb módon elkészíteni a látványtervet.



Forrás:
Dr.Vándor László: Tátika vára
Dr. Bozóki Lajos - Nagy Veronika: Tátika vára


Turco rajzának másolata

2014. március 10., hétfő

Rezi várának rekonstrukciója

Rezi vára a zalaszántói medence fölé magasodó kiugró dolomittömbre épült, 427 méter magasságban. Romja csak az elmúlt évtizedekben vált látogathatóvá, az előző rendszerben katonai objektum volt a közelben, ezért nem lehetett megközelíteni. Első írásos említése csak 1378-ból való, keletkezéséről nem sokat tudunk. A szakma sokáig keverte a Tátika alsóvárral, majd később ez a félreértés tisztázódott. Nem akarnék belemenni a történeti áttekintésbe, hiszen a vár birtokosairól és történelméről több oldalon is részletesen olvashat az érdeklődő.



A vár legfontosabb része az északi oldalon található lakótorony, ami bizonyára az első építési fázisban készült, és legalább 3 szintes volt. Ennek jelentős falai álltak még a 19. század végén, mellette a kapuház jelentős részei és a nyugati fal lőrései is kivehetőek voltak. Ezek mára sajnos teljesen lepusztultak. Az északi falat 2000-ben tárták fel. A rom legjelentősebb falmaradványai a várudvart határoló keleti és nyugati fal, melynek sajnos egy jelentős része 1997-ben leomlott, majd végül részben visszaépítésre került. A falak a lakótoronyhoz később lettek hozzáépítve, és több építési korszakot lehet felfedezni rajtuk. Egy átépítéskor az eredetileg 125 cm vastag 3 méter magas falakat 6 méter magasra húzták fel, melyet 1 méter magas, 85 centiméteres védőpártákkal láttak el. Ezeket a falakat később 9 méteres magasságúra építették át. Ekkor már minden bizonnyal két védőfolyosó futott a falazaton egymás felett párhuzamosan. 2000-ben tárták fel a dél-nyugati kaputorony őrszobáját és az abban talált kályhát. Ebben az évben állagmegóvásra is sor került. Azóta újabb állagmegóvási munkák is zajlottak a várban, amikor a kaputorony romja fedést kapott.

Rezi vára a XV. század végén - rekonstrukciós elképzelés 2014

A vár rekonstruálásához nem tudunk jelentős mennyiségű segédanyagot felvonultatni. Gulio Turco itáliai hadmérnök rajza, és a 20. századi régészeti helyszínrajz mellett mindössze pár 19. századi ábrázolás maradt fenn az erősségről. A vár megtervezésekor 15. század végi analógiákat használtam, ami segítségével hozzávetőlegesen meg lehet állapítani az épület jellegét, de pontosan sajnos nem tudjuk megmondani, hogy nézett ki.
Rezi vára a XV. század végén - rekonstrukciós elképzelés 2014

Rezi vára alatt a hegyen épült őrtorony a nép ajkán Aligvár néven maradt fenn, mára ismeretlen a helye. Rezi 1588-ban még biztosan állt, egy évvel később azonban egy török támadás áldozatául esett és az akkor már elavult és erősen amortizálódott várat elbontották 1589 tavaszán, vagy legkésőbb nyáron a keszthelyi katonák.
Rezi vára a XV. század végén -
rekonstrukciós elképzelés 2012
Rezi vára a XV. század végén -
rekonstrukciós elképzelés 2012

Rezi vára felülnézetből - 2012
Forrás:
Szatlóczki Gábor: A Rezi vár históriája – a rezi váruradalom története (megjelent: Rezi, 2000)
Horváth Richárd: Romantikus história vagy tudományos várkutatás?
Rezi vára a XV. század végén -
rekonstrukciós elképzelés 2012

2014. március 6., csütörtök

Szolnok - egy majdnem nyomtalanul eltűnt végvár története

Szolnok, a 74 ezres lakosú alföldi város napjainkban megyeszékhely és a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelye, továbbá fontos vasúti csomópont is. Nem volt azonban kevésbé fontos település az elmúlt évszázadokban sem.  A város régészeti kutatásainak és történelmének széles körű ismereteivel rendelkező Dr. Kertész Róbert segítségével megalkottunk egy 3D rekonstrukciót a város 16. század közép és végi  állapotáról, de a közel jövőben, más korok állapotáról is elkészítjük a városmodellt.

Szolnok vára XVI. század vége

Nézzük, hogyan is alakult Szolnok sorsa a történelem viharos évszázadain keresztül! A Budától megközelítőleg 100 km-re fekvő alföldi település a Zagyva és a Tisza torkolatában található mocsaras, élővizekben gazdag területen jött létre. Az őskor óta megannyi nép által lakott területen a honfoglaló magyarok is megtelepedtek. A várost Zounok alakban említő első írásos emlékünk 1075-ből I. Géza garamszentbenedeki alapítóleveléből való. Feltehetőleg a település első ispánja Szaunik volt, akinek mártírhalála miatt kapta a város a nevét a Vata-féle pogánylázadást követően.

Szolnok a XVI. század végén

Szolnok nagyon kevés régészeti ásatást élt meg, ezeket a korokat érintő területei beépítettek, és csak ritkán, építkezés előtt nyílik lehetőség egy kis szelet feltárására. A település területén az elmúlt 40 évben végzett több mint 300 talajmechanikai fúrás viszont hasznos adatokkal szolgált a kor terepszintjének modellezéséhez, és annak megértéséhez, hol voltak szárazon kiemelkedő és vizes, alacsonyabb területek az egyes korokban. A várárkok és a várfalak helyének meghatározásában is jelentős szereppel bírtak ezek az adatok. ZOUNOK, SAUNIC, ZOUNUC és ZAWNUCH alakban említik a várost, amely a tatárjáráskor kihalt, de később újranépesedett és az ispánsági székhely a Szent István vagy Orseolo Péter idején épült első vár volt. A későbbi középkori vár keleti oldalán, a Zagyva keleti (az eredeti) ágának jobb partján helyezkedett el ÉNy-DK irányban elnyújtva. Szolnok környékén nem állt rendelkezésre kő, mint építőanyag, ezért mindig földből és fából készültek az erődítései a fontosabb épületektől eltekintve, amikhez a követ a környező elpusztított települések elbontott templomaiból nyerték többnyire. Ezek az erődítések a Tiszának kitéve aztán gyorsan amortizálódtak, így a vár rendszeres javítást igényelt, és ezért folyamatosan változtatta a formáját az évszázadok során. Az 1682 és 1819 közötti időszakból például egy tucatnyi különböző formát láthatunk a hadmérnöki felméréseken.

Szolnok vára a 16. század közepén - már két bástya átépült kör alakúvá

Bár Szolnok a tiszai révnek és a rajta keresztülfutó utaknak köszönhetően gyorsan fejlődött, nem is beszélve a máramarosi sószállításban betöltött fontos szerepéről,  mezővárosi jellegét mindvégig megőrizte, és 16. századig megmaradt várának romos maradványa. Bernardo Aldana spanyol zsoldosvezér is említette egy írásában 1550-ben: „[…] ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömlik a Zagyva a Tiszába […]”

Szolnok városa a XVI. század közepén

A törökök Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után Szeged elővárának akarták Szolnokot megszerezni, ami a legjelentősebb tiszai átkelőhely volt abban az időben, és eleste után már Eger következett. A budai pasa terveiről Dobó István, Losonczi István és Nádasdy Tamás figyelmeztette a Habsburg uralkodót. 1550 szeptember 14-én, a Szentkereszt feltámasztásának ünnepén hozzávetőleg 10 000 emberrel szállta meg Szolnokot Niklas von Salm generális Habsburg Ferdinánd királyi hadvezetéséből, illetve Báthori András főkapitány. Két tűzmestert és egy magyar gyalogosszázadot vezényeltek át Szolnokra Egerből, továbbá három naszádos vajdát is tizedesek és naszádosok élén.

Szulejmán Szultán dzsámijának rekonstrukciója

A várárkok kiásásával kezdték a munkálatokat. Ezek kiásott földjét a falak felépítésére, és a vár területét megnövelő töltéshez használták fel. 5-600 ember dolgozhatott folyamatosan az építkezésen, egész vármegyék parasztsága, illetve gyalog és igás napszámosok. Rajtuk kívül a királyi haderő katonái is közreműködtek a munkában, a cseh pattantyúsok például a lőportorony építéséért feleltek, illetve az ágyúk telepítéséért. Itáliai kőfaragók is érkeztek Egerből, akikről fennmaradtak írások. Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd is hozzájárultak a hatalmas volumenű, egy teljes évig tartó építkezéshez. Elképesztő, hogy szinte az Oszmán birodalom orra előtt sikerült ez a nem kisméretű vállalkozás!

Egy felülnézeti ábra a város XVI. század végi állapotáról - bár ez egy 2012-es verzió, azóta módosítottunk...


A vár megerősítésének azért volt rendkívüli jelentősége, mert a végvárrendszerben felettébb fontos szerepet töltött be. A szabálytalan négyszög alakú várat két oldalról a folyók védték, a másik kettőn vizesárkot ástak, belevezetve a Zagyva vizét. A falak párhuzamosan levert cölöpök közé töltött és döngölt földből voltak, amelyet tűzfafonadékkal fedtek be. Bár az újkori metszetek mind láttatni engedik az efféle palánkvárak falszerkezetét, valószínűbb, hogy a falak földrézsűvel voltak fedve, az esetlegesen kilógó részek pedig agyaggal. Ez nagyon fontos volt, hiszen egy ostromkor könnyen felgyújtható lett volna a gyúlékony faszerkezet, habár itt vizivárról beszélünk, amelynek falait lehetetlen ostromárkokkal megközelíteni. Más tekintetben viszont a kor ostromfegyvereinek kiválóan ellenállt a fal, hisz a becsapódó lövedékek sokszor csak tömörítették inkább, minthogy kárt okoztak volna benne - ellentétben a merev kőfallal, ami törik a becsapódás hatására. A várárkok szélessége Mikoviny Sámuel 1742-es térképén és Buxbaum von Lindenfeld 1778-as felmérésén is átlagosan 7 öl azaz nagyjából 14 m. A fúrások alapján mélységük 4 m körüli lehetett.

A Szolnok városának főterén egykor állt gótikus
templom elméleti rekonstrukciója

A város Ény-i falán kívüli időszakosan mocsaras területet Tófenéknek hívták, ez az elnevezés ma is fennmaradt, bár a víznek nyoma sincs már. A várárok nyomvonalának déli vége a Tisza Szálló keleti része alatt torkollott a Tiszába. Észak felé a Szigligeti utca alatt folytatódik, amire az 1870-es évektől a Büdös köz névalakot ragasztották, majd 1894-1926 között hivatalosan is Csatorna utca lett a neve. Innen a Kossuth tér 1. szám alatti irodaház nyugati része alatt folytatódik az Ady Endre útig. Északi része az egykori Harcsa utca vonalának feleltethető meg a Tabántól északra. A városárok és a Zagyva keleti, eredeti ága napjainkban már nem létezik, ez utóbbinak egy apró szeletkéje azonban fennmaradt a MÁV kórház udvarában található dísztó formájában.

A Budára vezető út a város egyetlen kapuján ment keresztül, és nem sokkal a település elhagyása után kettéágazott. Ebben az elágazásban volt a vesztőhely, amit több metszeten is ugyanott ábrázolnak.

A 3D tervek elkészülte előtt ezt a szabadkézi tanulmányt
készítettem el - naiv és kezdetleges felfogású vázlat

A városfal sok átépítésen esett keresztül, az első formájának valószínűleg nem voltak bástyái. A fal magassága feltehetően 4 m körüli volt. A vár falának négy sarkán szögletes olasz bástyák foglaltak helyet, és 3 kapuja volt, melyek közül a legnagyobb a Belgrádi-kapu, ami kőből épült kaputorony volt. „Ez kőkapu, Murtedā pasa építtette; tetejére egy erős hangú órát tétetett” olvashatjuk a 17. század elejének legjelentősebb földrajzi írója, Behrám Dimiskí írásában. A keleti oldalon volt az Egri-kapu, illetve a déli oldalon a kisebb Vízi-kapu, ami a vár alatti kikötőre nézett.

Ezt a metszeti ábrát készítettem a 3D tervezés előtt
a várfal szerkezetéről  - később persze ez is változott az
újabb kutatásaink eredményeképp

A várban támpillérekkel tagolt gótikus templom állott, amit Zay Ferenc várkapitány 1551. április 21-én kelt levelében meg is említett. A városban is állt egy gótikus templom, amit például Wilhelm Dilich metszetén (Ungarische Chronica. Kassel, 1600) is kiválóan látszik - bár ez már a török hódoltság idejét ábrázolja. Ez a templom a főtér közepén állt temetővel övezve. A tér méreteire abból következtethetünk, hogy tudjuk, a később megépülő hídon zajlott a marhacsordák Tiszán való átkelése, ahol a vámszedéshez a főtéren terelték össze a sokszor több ezer marhát számláló csordákat a számbavétel céljából. A Zagyva keleti ága és a keleti várárok közti hosszú ártéri szigetecskén malom állt, amit sok rajzon ugyanazon a helyen ábrázolnak, a Zagyva tiszai torkolatánál.

Georgius Houfnaglius metszete 1617-ből - a metszet egyes
részleteiben rendkívül aprólékos, míg más tekintetben
elnagyolt és tájidegen

Szolnok 1552-ben került a törökök uralma alá. Az ekkori források az őrséget 750-1400 fősnek mondták. Egy századnyi spanyol, német és cseh gyalogost említettek, továbbá 300 magyar lovast. Augusztus 25-én keltezett Dobó István és Mekcsey István egri kapitányok levele, amelyben segítséget kértek, mivel Szolnokot, melynek katonái betegek az előző nap ostromzár alá vette a török. A vár elfoglalásával kapcsolatban később több kihallgatási jegyzőkönyv is fennmaradt, az ostrom pontos leírása azonban nehezen rekonstruálható, és nem is célom belemenni a részletekbe. Röviden szólva,1552. szeptember 4-én az Oszmán birodalom kezére került Szolnok, és 133 évig hatalmában is tartotta azt.

Szolnok a 16. század végén (Királyi Hadilevéltár, Stockholm)


 A jelentősen megrongálódott vár átépítését rövidesen megkezdték, és a szögletbástyákat fokozatosan kör alakú rondellákká alakították jellegzetes oszmán stílusban. A stockholmi Királyi Hadilevéltár gyűjteményéből származó metszeten például kiválóan látható a szögletbástya és a rondella hibrid együttléte.

 A várban található gótikus templomot átépítették dzsámivá, ami minden bizonnyal a Szulejmán szultán dzsámija nevet viselte - bár erről nem rendelkezünk biztos adattal. A 19. században még álltak a falai, amelyeken megfigyelhető volt az eredeti gótikus templom elfalazott ablaknyílása. Arról, hogy a gótikus templom lett muszlim imahellyé átalakítva más jelek is árulkodnak, hisz a dzsámit a török templomok építésénél megszokott módtól eltekintve nem úgy tájolták, hogy a mihráb (imafülke) Mekka felé nézzen. A Szulejmán szultán dzsámi a budai Tojgun pasa dzsámijával holtversenyben a második helyen áll hazánkban méreteit tekintve, és csak a pécsi Gazi Khaszim pasa dzsámija előzi meg 19,6 × 19,7 méteres alaprajzával a szolnoki 15,9 × 15,9 méteres alaprajzot, ami csak hajszálnyival nagyobb a szigetvári Ali pasa dzsámijánál. Tudjuk, hogy állami pénzből tartották fenn, és uralkodói dzsámiként (Hünkár dzsámii) nevezték. Felépítése a török kor egyik korai klánjához, a Jahjákhoz köthető, akik a környéken 1566-ig a legbefolyásosabb emberek közé tartoztak. A dzsámi felújítását az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa végezte. Később a város visszafoglalása után keresztény templommá alakították, de 1820-21-ben elbontották rossz állapota miatt, és köveiből épült fel a mai vártemplom.

Szolnok történeti városmagjának modellje a fontosabb
 régészeti feltárásokkal és rekonstrukciókkal (Kertész Róbert)

 Állt egy másik török imahely is a városban, amit egy magánalapítvány (vakuf) működtetett. Bektas pasa alapította a XVI. század végén, és minden bizonnyal a város főterén álló gótikus templom köveiből készülhetett. Az épület Behrám Dimiskí útleírása szerint a városban (kaszaba) állt, a közelébe fürdőt építettek. Evlia Cselebi általánosságban tesz említést még további dzsámikról is. Ezekre szükség is lehetett, mert a hódoltság alatt folyamatosan csökkent a város keresztény lakossága – ők a várost kettészelő úttól délre éltek többnyire 2-3 osztatú tipikus alföldi nádtetős vályogfalú házakban, létszámuk a 16. század végén 40 családra becsülhető. A kisebbségben lévő törökök a várban laktak, míg a többséget képző muszlim vallású, de túlnyomórészt balkáni népek a szérűskertekkel tagolt, lazább szerkezetű város területén telepedtek meg. 1665-ben a szolnoki pasa katonáival és a dzselibekkel együtt 3000 embert vonultatott fel. Ezen felül 500 fős várőrség volt Evlia szerint.

Szolnok várának helye a 19. század végén - fotó
 Güzeldzse Rüsztem pasa építtette az első hidat a Tiszán 1562-ben. Túlnyomórészt debreceni mesterek építették és javították. Az alacsony vízállásnak köszönhetően az elmúlt évtizedben többször is előbukkantak a Tiszából az egykori híd pillércsonkjai. A híd elpusztulását követően többször létesítettek újabb hidakat, amelyek ezek után már közvetlenül a várossal kerültek összeköttetésbe. A város 1685-ben szabadult fel, és innen egy új kor vette kezdetét Szolnok történetében, de ez már sajnos nem fér írásom keretei közé.

A város 16. századi képe, amin jól kivehető a még álló gótikus templom
a háttérben látható hegyek már a művész fantáziájából pattantak ki
Irodalom:
Kertész Róbert – Bana Zsolt – Nagy Dénes: Új adatok és módszerek Szolnok városmagjának történeti rekonstruálásához {Szolnok 2007}

Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken {2006} 

2014. március 5., szerda

Üdvözlet

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy létrehozok egy blogot, nem is annyira azért, mert nélkülözhetetlennek érzem a blog írást az életemben, hanem inkább azért, hogy a munkáim itt mindenki számára megtekinthetővé váljanak, hiszen sokan nem követik a Facebookon posztolt képeket és írásokat. Úgy gondolom, hogy a rekonstrukciók, amiken dolgozom, egy közös célt szolgálnak, nemzeti hagyatékunk megőrzését és továbbörökítését az utókorra. Ehhez mindenkinek hozzá kell tudnia férni, különben semmi értelme az egésznek. Így aztán a blog írás mellett döntöttem, amit az a tény is igazol, hogy így legalább kommentárral illethetem a képeket és videókat. Remélem lesz, aki számára okoz az olvasás pár önfeledt pillanatot, mert nekem már akkor megérte foglalkozni ezzel. Első posztként megosztanék pár rajzot, amiket az előtt készítettem, hogy a 3D tervezés ismereteit elsajátítottam volna. Bár művészibb megközelítés, mégis sokkal időigényesebb, és pont azt a funkciót mellőzi, ami a 3D tervezés előnye, hogy a tudományos kutatások eredményeinek napvilágra kerülésével változtatni lehet rajta. Így az én 3D rekonstrukcióim soha nincsenek készen teljesen, csak "aktuális" állapotban tartom őket, és ha kiderül valami új felfedezés, ami változást eredményez a rekonstrukcióban, egyből készül a következő verzió. Íme, hát első naiv szárnypróbálgatásaim eredménye:

Pécs

Pécs


Magyaregregy

Tata